Ha nyúl felem egy kéz

Az utca lüktet, éjfél múlt már
Fények égnek, fejemben vihar jár
Lábam csoszog, falnak dőlök

Szétcsúszott idő, nyúlós a tér
Szavak helyett csak a düh beszél
Minden tekintet ellenség
Ha rám néz valaki, az máris vétkest idéz

**Refrén**
Düllöngök az éjszakában, szétcsúszott a határ
Minden szó egy gyenge szikra, ami bennem lánggá áll
Belekötök mindenkibe, mert magamba nem merek
Félig ember, félig árnyék, félig kábult gyerek

**Versszak 2**
A járda törött, mint a lelkem
Félrecsúszott a józan eszem
Bárkinek szólok, mind csak tükör
A szemükben látom, amit bennem fojt a bűzös köd

„Mit nézel rajtam? Bajod van velem?”
Kifordul belőlem a félelem
Nevetnek rajtam vagy csak félnek
Nem tudom, a zajban már a szívek is elnémultak régen

**Refrén**
Düllöngök az éjszakában, szétcsúszott a határ
Minden szó egy gyenge szikra, ami bennem lánggá áll
Belekötök mindenkibe, mert magamba nem merek
Félig ember, félig árnyék, félig kábult gyerek

**Átvezetés**
A szirénák valahol messze sírnak
Kéken villan a múlt, mikor még hittem a holnapban, tisztán
Most csak a por ül a mellkasomon
Minden lélegzet egy újabb adósság, amit magamnak nem fizetek sosem

Letépett álmok a zsebemben
Összegyűrt fényképek, rég elvesztem
Ha nyúl felém egy kéz, belerúgok
Hisz gyengének látom azt is, aki ugyanúgy süllyed, mint én, de még kiáltni tud

**Híd**
Mi lenne, ha most hazamennék?
Ha kimondanám: „elfelejtettem, ki is lennék”
Ha leraknám mind, ami bennem éget
És nem a várost vágnám szét, hanem végre a láncaimat, amik húznak a mélybe

**Refrén**
Düllöngök az éjszakában, szétcsúszott a határ
Minden szó egy gyenge szikra, ami bennem lánggá áll
Belekötök mindenkibe, mert magamba nem merek
Félig ember, félig árnyék, félig kábult gyerek

**Lezárás**
Az utca elcsendesül, hajnalt hoz a szél
A neonfény helyén szürke reggel kél
Fáradt szememben kérdések rezegnek
Ma is ugyanaz leszek-e, vagy egyszer tényleg felébredek?