Liszt a szívemen

[Vers 1]
Reggel liszt száll a levegőben,
Cukor csillan a kötényemen,
Krémek közt élek, álmodom halkan,
De valaki vár rám odakint a parkban.
Mancs dobban a konyhakövön,
Néz rám nagy szemmel, könyörög csöndön,
Nem tortát kér és nem is fánkot,
Csak hogy szeressem minden áron.
[Refrén]
Liszt a szívemen, porcukor az álmom,
De a legédesebb mégis a kutyám, mondom.
Sütök száz tortát, ezer csodát,
De ő az, aki hazavár.
Ha fáradt vagyok és szétesnék,
Egy farokcsóválás mindent helyretesz még.
Liszt a kezemen, de tiszta a lelkem,
Mert ott van ő – mindig mellettem.
[Vers 2]
Habzsák, csoki, karamella,
Kint már türelmetlen az est szele.
Ő nem tudja, mi az a stressz,
Csak azt, hogy én vagyok neki az egész.
Ha sírok néha csendesen,
Ő lefekszik mellém rendesen,
Nem kérdez, nem ítél soha,
Csak ott van – és ez a csoda.
[Refrén]
Liszt a szívemen, porcukor az álmom…
(ismétlés)
[Bridge – halkabb rész]
Nem kell díj, nem kell taps,
Csak egy nedves orr az arcomhoz tapad.
A világ lehet néha vad,
De amíg ő van, minden marad.
[Utolsó refrén – erősebb]
Liszt a szívemen, porcukor az álmom…
És a legédesebb kincs az én kutyám, mondom.