Csengőre indul

Reggel hét, ébreszt a telefon,
Félálomban keresem a holnapom.
Táska nehéz, de a fejem még nehezebb,
Dogák, felelések – túl sok a szerep.
Folyosón hangzavar, mindenki rohan,
Valaki puskázna, más meg csak panaszkodik halkan.
Krétapor száll, a táblán egyenlet,
Az életre készít fel – legalábbis elvileg.
(Pre-Chorus)
Néha úgy érzem, túl gyors ez a tempó,
De bennem ég egy belső metronóm.
Ha elbukom, felállok megint,
Mert tudom, egyszer majd minden beérik.
(Refrén)
Csengő után szabad a pálya,
Álmaink futnak a suli falára.
Ma még csak padban ülünk csendben,
De holnap a világ figyel ránk fent.
Jegyek jönnek, jegyek mennek,
De mi együtt erősebbek lettünk.
Ez a mi időnk, ez a mi sztorink,
A suliból indul minden holnapi dolog itt.
(Verze 2)
Matekon számok, történelem múlt,
Magyar órán a vers is rólunk szól úgy.
Kémia robban, fizika pörög,
Az agyam néha túlmelegszik, majd fölröhög.
Pad alatti titkos üzenetek,
Szünetben életre kelnek a nevetések.
Barátok mellett könnyebb minden harc,
Egy dolgozat se győzhet, ha együtt maradsz.
(Pre-Chorus)
Néha elbizonytalanít egy rossz jegy,
De nem a szám mondja meg, ki leszek.
Több vagyok, mint egy ellenőrző lap,
Az álmom nagyobb, mint bármelyik fal.
(Refrén)
Csengő után szabad a pálya,
Álmaink futnak a suli falára.
Ma még csak padban ülünk csendben,
De holnap a világ figyel ránk fent.
Jegyek jönnek, jegyek mennek,
De mi együtt erősebbek lettünk.
Ez a mi időnk, ez a mi sztorink,
A suliból indul minden holnapi dolog itt.