A sötétség és sörény

(Versszak 1)
A lakásban sötét van, mint egy sírban,
Nagy Jenő üvölt: „Gábor, már leírtam!
Nincs áram, a konnektor halott és néma,
Hetek óta ez az egyetlen téma!”
De a kilincs megmozdul, a zárban a kulcs fordul,
A másnapos valóság a küszöbön átzúdul.
(Versszak 2)
Belép a házba a rejtélyes idegen,
Jenő csak bámul, a vér megfagy az erekben.
„Ki ez az öreg? A nagyapád talán?”
Kérdezi Zsuzsa a sötét konyhában lazán.
De a csimbókokban lógó ősz haj ismerős,
Váli Gábor az, a másnapos hős!
(Refrén)
Nincs villany, nincs fény, csak a kócos homáj,
A sötét sarokban két roncs ember áll.
Jenő a sört bontja, Gábor csak néz,
A fodrász csak álom, a villany meg nehéz.
Váli Gábor nem köt be semmit ma sem,
Vak vezet világtalant, elhiszed nekem?
(Versszak 3)
„Nem látom a fázist, Jenő, ne haragudj,
A hajam a szemembe lóg, inkább csak aludj!
Szombat délelőtt van, kalapál a fejem,
Az emeleti gangon nincs itt a helyem.”
Zsuzsa csak sóhajt, összebújnak ketten,
Míg Gábor a sötét folyosón botorkál tehetetlen.
(Bridge)
Nem ég a lámpa, nem vág az olló,
A lift se működik, ez a mementó.
Egyiknek fázis kell, a másiknak borbély,
De marad a sötét és a kócos szenvedés!
(Outro)
Vállig Gábor... Nagy Jenő...
A negyedik emeleten elfogy az erő...
Csak a sör... és a sörény...
A sötétben nincs remény...