Nincs több kifogás

Nincs több kifogás, nem volt több mesém

**Verse 1**
Lógtam a hidegben, a beton volt az ágyam
Csikkek közt kerestem a tegnapi álmot
Párhuzamos utcák, sötét portálok
Kifújt levegőben foszlanak az álmok

Lefagyott kezekben didereg a múltam
Csöndes telefonban ki nem mondott szavak
Üres tekintetek verődnek az ablakon
És visszakérdeznek most is ez hallom: „Biztos ezt akarod?”

**Pre-Chorus**

És csak kérdezték: „Mit csinálsz? Ez nem jó, ez nem jó!”
A hideg szélben remegett a válaszom
De tudtam, ez az éjjel már nem tarthat így soká
Valami bennem csendben azt suttogta: „Elég volt,
menned kell tovább.”

**Verse 2**
Neonfény alatt árnyék voltam magamnak
Olcsó ígéretek, keserű falatnak
Barátból statiszta lett és minden idegen
És hazafele úton csak a szél beszélt velem

**Bridge**
Lehet, hogy kellett ez a fagy, hogy felébresszen
Hogy ne csak túléljek, hanem újra éljek rendesen
Lehet, hogy kellett ez a csend, hogy meghalljam
Ahogy a saját hangom átszúrja a zajban

„Nézd meg, hova jutottál, nézd meg, mi maradt”
Egy pillanat elég volt, hogy szétessen a fal
És ott álltam mezítláb a valóság előtt
Nem menekülhettem többé a tegnap éjjelből

**Breakdown (csendes rész)**
„Mit csinálsz? Ez nem jó…” – még mindig itt zúg bennem
De most már válaszolok rá, nem roskadok össze csendben

**Chorus (utolsó, emelt)**

És valahol belül halkan ismételtem még:
„Ez nem jó… de mostantól
lesz egy jobb egész.”

**Outro**
Lógtam a hidegben, de nem maradok ott
Egy pillanat elég volt, hogy más irányba forduljak
Az eszem és a szívem most már egy oldalon
És nem engedem többé, hogy lehúzzon a pokol.