Reszkető kezek

Volt egy út, ahol elsötétültek a fények,
A tükrökben nem ismertek rád a tények.
Minden ígéret csak üres szó maradt,
És a holnap mindig egyre messzebb szaladt.

Reszkető kezek, el nem küldött üzenet,
Elfojtott sírás, félbehagyott ügyeid veled.
Az éjjel újra hazudta: most majd könnyebb lesz,
De a reggel arcon vágta: ez a semmi, ami tesz.

**Pre-Chorus**
Mégis mélyen benned ott izzott egy szikra,
Egy hang, amit nem lehet teljesen elnyomni soha.



Nagyon, rossz is lehet a mély,
De nem az utolsó szó, csak egy félresiklott hely.
Felállsz, és folytatod azt az életet,
Amit belül mindig is élni szerettél.

**Verse 2**
Láttad már, hogy mennyi mindent vitt el tőled,
Barátot, családot, arcodról a jövődet.
Az időd elcsepegett, mint padlón a bor,
És azt hitted, nincs, ami ebből visszahoz.

De egyszer csak felfogtad: még dobban a szíved,
Nem kell, hogy az árnyékkal legyen tele a hited.
Nem vagy azonos azzal, amit elhibáztál,
Nem vagy a hibád, csak valaki, ki próbált.

**Pre-Chorus 2**
És a csendben lassan válaszolt a szíved,
Nem ezt az életet akartad sose élni veled.

**Chorus**
Ez a pillanat önmagában is tanulságos,
A sötétből is vezet út, bármilyen zavaros.
Bármennyire rontja el a kábítószer az életed,
Ki tudsz lábalni belőle, ha végre elhiszed.

Nagyon, nagyon, nagyon rossz is lehet a mély,
De nem az utolsó szó, csak egy félresiklott hely.
Felállsz, és folytatod azt az életet,
Amit belül mindig is élni szerettél.

**Bridge**
Nem ígérem, hogy könnyű lesz a reggel,
Lesz, hogy a múlt még visszaránt a csenddel.
De minden lépés, amit a fény felé teszel,
Új mondat lesz abból, amit magadról mesélsz el.

Nem törölheted ki azt, ami megtörtént veled,
De más színekre festheted a holnap-hitedet.
És egyszer majd visszanézve érted, mit üzent,
Ez a pillanat, ami most épp beléd égetett:

**Breakdown / Refrén-részlet**
Hogy bármennyire mélyre húz a sötét méreg,
Nem veheti el tőled végleg az egész éned.
Van benned valami, ami tiszta és szabad,
Ami kézen fog, és átvezet a falak alatt.


Nagyon, rossz is lehet a mély,
De nem az utolsó állomás, csak egy zuhanó erkély.
Elengeded, és belépsz abba az életbe,
Amit belül mindig is őriztél a fénybe’.

**Outro**
Ma még remegve állsz, de már a saját oldaladon,
És minden lélegzeteddel új időt írsz a falakon.
Ez a pillanat, ami fáj, de mégis szabad,
Mert megmutatja: ki tudsz lábalni – és tovább maradsz.