Paroles
Ujjonganak az újak és az ujjak.
Ujjak fonják körül kilincsét kapudnak.
Új dolgog várják születésük pillanatát,
A benned élő csend adja az energiát.
Csended nem üres, nem rohan, megvár,
Szíved meghallja benne igaz önmagát.
Múltad kopogtat, vidd magaddal tudását,
Jövőd csodájának a Most adja meg varázsát.
Robotüzemmód vezeti napjaid,
A jelenléteddel lélegezd a jövő ajándékit.
Figyelmed fényével világítsd meg jelened,
Ő, mint egy madár, szabad és elreppen.
A Most kapujában Te állsz, nem kívül, belül.
Legyen ez az otthonod, engedd, hazarepül.
Szokásod rabja ne legyél, engedd meg Magadnak, igaz szívvel döntsél.
Lélegezz, érkezz, nyisd meg Aranykapudat,
Bújj át rajta, engedd meg boldogan.
Egy lépés, és minden könnyed,
Teremts és a világ veled nevet.
Borítkozz be szívlelked színes szövetével,
Engedd, hogy kaphass igaz szövetséget.
Kapud oltalmában engedd, ami nem tied,
Fogadd, mi hozzád tartozik, tudja a szíved.