Falu végén kis temető

Falu végén,fenn a dombon;
Csendes szellő fújdogál.
Kis temető alszik csendben;
A kapujában egy gyermek sírdogál.
Édesanyja meghalt régen,
Csillagként él fenn az égen.
Ő még mindig azt reméli,
És az Istent arra kéri,
Adja vissza,ha lehet őneki;
Árvaként az életét tovább nem élheti.
Gyenge szíve mindörökké megszakad,
Nehéz lesz így átvészelni,
A hátralévő fájdalmas napokat.
Hull a könnye,mint a tenger;
Tudja jól,hogy segít sok jó ember.
Nincs egyedül,a falu szereti,
Mindenki az ő kedvét keresi.
Így lesz könnyebb a lelke ,
Átvészeli amiért a sors megverte.