Szigorú szív

Intro (1 sor)
Gabriella… Jázmin…


Gabriella, néha túl kemény a “nem”,
de nem ellened van, csak érted, hidd el.
Jázmin, ha elfordulsz, én mindent értek,
csak néha apának is nehéz lépni csendben.

Gabriella, nem bántani, csak óvni akarlak,
Jázmin, hogy a rossz ne találjon rajtad fogást.
Ha szigorú vagyok, az nem harag, nem vád:
csak páncél, amit rád adok… amíg lehet még rád.


Gabriella, Jázmin, értetek dobog,
szigorú a kezem, de a szívem zokog.
Nem ellenetek vagyok, hanem értetek, tudod,
amíg élek, a jó útra hívlak szóból.

Lehet, most fáj, lehet, most sok,
de egyszer majd érted, miért voltam makacs.
A szigor mögött mindig szeretet volt,
csak néha rosszul mondtam ki… ugyanazt a szót.


Gabriella, a világ néha szépen mosolyog,
aztán csendben elviszi, amitől ragyogsz.
Jázmin, ne add oda a szíved könnyen,
inkább állj meg egy pillanatra, és higgy magadban rendben.

Gabriella, állj fel, ha fáj, mert erős vagy,
Jázmin, ha el is esel, benned van a holnap.
És ha majd nem fogom a kezetek már:
legalább a jó irány maradjon bennetek, az a nyom, az a jel, az a zár.


Gabriella, bocsáss meg, ha néha túl hideg voltam,
Jázmin, bocsáss meg, ha túl hangosra szóltam.
Én is félek… csak nem mutatom soha:
mert ti vagytok a szívem két fele… a két otthona.


Gabriella, Jázmin, értetek dobog,
szigorú a kezem, de a szívem zokog.
Amíg élek, a jó útra hívlak, tudod…
mert szeretlek titeket.


Mindennél jobban.