Prima csajok

Egy hét leltár, indul a móka,
Kávé a vérünkben, karikás a pofa.
Lassú a gép, megáll az idő,
A PDA füstöl, „na ennyi volt, cső!”.
Doboz mindenhol, vonalkód-hegyek,
A polcok között már a türelem remeg.
A beszállító jön… vagy mégse ma,
Késik, hibás, hiányos – ez a slamasztika!
Leltár! Leltár! Mulat a káosz,
Számolunk mindent, míg elfogy a józan ész is már most.
Leltár! Leltár! Túlélő-próba,
Ez nem munkahely, ez edzőtábor, komám, komolyan!
Aki ezt kibírja, az mindent megcsinál!
Heni a főnök, de nem csak az,
Ami elromlik, nála rendbe marad.
Szerel, nyomoz, intéz mindent,
Ha baj van, csak legyint: „hagyd csak, megmentem!”
Kulcs a kézben, nincs kérdezz-felelek,
A gond is elszalad, amerre csak lehet.
Bármi van, jön rá a válasz hamar:
„Nyugi, gyerekek, ezt is megoldjam már!”
Leltár! Leltár! Mulat a káosz,
Számolunk mindent, míg elfogy a józan ész is már most.
Leltár! Leltár! Túlélő-próba,
Ez nem munkahely, ez edzőtábor, komám, komolyan!
Aki ezt kibírja, az mindent megcsinál!
Réka a pajzs, a villámfogó,
Minden panasz rajta csattan – jaj, de jó!
Mosoly az arcán, ideg acélból,
Ha robban a bolt, ő akkor se hátrál.
Szandra és Brigi az admin-asztalnál,
A technika nevet, de ők nem hagyják már.
Fagy a rendszer, elszáll az adat,
„Újraindítod?” – ez már népi imádság!
Viki és Klau a műszak élén,
Lelki szemetes, pszichológus személy.
Vas kéz, mosoly: „minden rendben”,
Belül ordítanak, de kívül: „menni fog, lelkem!”
Híd (lassabb, mulatós ringás)
Fáradt a lábunk, kiszáradt torok,
De együtt nevetünk, s ez nagy dolog.
Ha eldőlne minden, mi akkor is számolunk,
Mert amíg bírjuk, addig talpon maradunk!
Utolsó refrén (finálé)
Leltár! Leltár! Áll még a bál,
Nem adjuk fel, míg az utolsó szám meg nem áll.
Leltár! Leltár! Túlélő show,
Ha vége a hétnek: szabadság, pálinka – JÓ!