köszöntő

Szép volt az év igazán ígéretes, egy szív alatt egy másik növekedett.

Mikor a nappal sötétből fordult a fénybe, édesanyám megszülettél végre.

Bársonyos ölelés fedezett be téged, Január közepén Isten adta léted.

Hosszú utadon az évszakokat járva, rácsodákoztál a teremtett világra.

Oly sok örömöt és mély sebeket kaptál, testvéreid közül egyedül maradtál.


Január; kikelet, hó alatt vár életet, kicsi rügy, szeretet előbújik ha lehet.

Tél után tavasz jő, eltűnik a hócipő, aztán jön az igazi nyár végül.


Hit vagy érzelem, tudomány vagy fegyver, dönteni kellett, de a szív még nem mert.

Coffok és szoknyák, nyakkendők, kabátok, uniformizálták házak, sorsok, pártok.

Háborúk, traumák táncoltak a vásznon, anya, férj, gyerekek egy furcsa világon.

Felneveltettek, kik minket neveltek, és teljesítették az ötéves tervet.

Örökség a Szó, egy mennyei lábnyom, Ki helyettünk szenvedett, hogy minket megáldjon.


Január; kikelet, hó alatt vár életet, kicsi rügy, szeretet előbújik ha lehet.

Tél után tavasz jő, eltűnik a hócipő, aztán jön az igazi nyár végül.


Doktor Pintér Burusné, Ősz Amália, nem kell kedves szóért sorban állnia.

Köszönjük, hogy vagy és mindazt, mit adtál, hála Teremtőnek hosszú életet kaptál.

Légy egészségben, ahogy lelked a tested, színes kabát, ahogy életedet fested.

Légy e földön boldog, de a lényeg a mában, hogy a sorsod révbe érjen az égi világban.

Szeretett anyukánk, van még mit kérnem, örökké együtt örülni a Mennyei fényben.


Január; kikelet, hó alatt vár életet, kicsi rügy, szeretet előbújik ha lehet.

Tél után tavasz jő, eltűnik a hócipő, aztán jön az igazi nyár végül, aztán jön az igazi nyár,
hol nincsen többé szomorúság. Nincs fájdalom, nincs gyűlölet, ez mit értünk Jézus tett, Ő az igaz szeretet, drága véren váltott meg, adott örök életet.
Ha kell neked?!