Lukács Dániel

A legnehezebb időben jöttél közénk,
Mikor kevés volt a szó, de nagy volt a csend.
Te lettél a fény, egy új kezdet nekünk,
Mosolyodban ott volt minden reményünk.
Refrén
Ajándék voltál, ahogy megszülettél,
Boldogság lettél, mikor minden nehéz volt még.
Most tizennyolc év áll mögötted már,
Előtted az élet, és hív a nagy világ.

A pályán küzdesz, a labda száll,
Röplabdában erő, szív és akarat áll.
Az iskolában is tudod, mi a cél,
Nem sodor az ár, téged visz a szív.

Ajándék voltál, ahogy megszülettél,
Boldogság lettél, mikor minden nehéz volt még.
Most tizennyolc év, egy új fejezet vár,
Büszkén mondjuk ki: ez a te utad már.

Szüleid első fia, igazi példakép,
Hugod mellett ott vagy, ha az élet nehéz.
Tisztelettel lépsz, és tudod mit akarsz,
Céltudatos szívvel messzire juthatsz.

Ne feledd honnan indultál el,
Minden lépésed mögött szeretet él.
Mi mindig itt leszünk, bármerre visz az út,
Mert keresztűnk vagy – így feledjük a bút.

Ajándék voltál, és az is maradsz nekünk,
Minden egyes nap hálát adunk érted, keresztfiunk.
Lukács Dániel, most indulj tovább,
Az élet köszönt – és kitárja kapuját.