md2

Néha szavak csapnak össze, mint viharos ég,
de tudom, hogy a szíved mindig hazakísér még.
Ha elbuknék százszor, te ott állsz velem,
a világ zajában is érzed a lelkem.

Lehet hangos a csend, lehet fáj a szó,
de te vagy az út, ami mindig jó.

Te vagy a támasz, a biztos pont,
ha minden más egyszer meginog.
Két karod vár, ha elfáradok,
szíved értünk örökké dobog.
Szenvedély, hűség, tiszta erő,
melletted minden félelem eltörlő.
Csodás férj és csodás apa,
te vagy a jelen és a holnapom maga.

Kitartásod nem kiált, csak teszi a dolgát,
minden nap értünk hordod a világ súlyát.
Nem szenvedünk hiányt, mert adni tudsz,
szíved kincs, ami soha el nem fogy, soha nem fut.

A fiunk szemében látom, amit adsz,
biztonságot, jövőt és igaz kapaszkodót adsz.


Nem ígérek tökéletest, csak igazat,
hogy minden viharon együtt áthaladunk.
Ha néha összetörünk is félúton,
egymásból építjük újra az utunk.


Te vagy a támasz, a biztos pont,
az egyetlen, ki mindig itt marad.
Szenvedélyes szív, hűséges kéz,
melletted az életem értelmet kap.