Meddig várjak

( verse )
Már megint ugyanaz az este,
csend ül a szívemen megint.
Arcok jönnek, arcok mennek,
de senki sem marad itt.
Hittem szavakban, érintésben,
ígéretek fényében égtem,
de mind elillant, mint a pára,
én meg újra egyedül léptem.

( Pre-Chorus )
Mindig csak egy lépéssel később,
mindig majdnem, soha nem elég,
keresem azt az egy biztos pontot,
ahol végre megpihenhetnék.

( chorus )
Mondd, mikor jön el végre az én időm?
Mikor talál rám az igazi szó?
Meddig kell még erősnek lennem,
ha belül már régen fájó?
Szerelem, hol bújsz el előlem?
Miért futsz mindig el megint?
Csak egy hely kell, ahol maradhatok,
mondd, mikor jön el az én időm itt?

( verse )
Próbálkoztam százszor csendben,
nevettem, mikor sírnom kellett.
Adtam mindent, amit lehetett,
de mindig csak kevesebb lett.
Mások karjában látom a csodát,
amit nekem ígért az élet,
én meg tanulok tovább várni,
pedig a szívem már elfáradt.

( Pre-Chorus )
Nem vágyom nagy ígéretekre,
csak egy kézre, ami nem enged el,
egy hangra, ami azt mondja végre:
„Most már hazaérkeztél.”

( chorus )
Mondd, mikor jön el végre az én időm?
Mikor leszek én is valakié?
Mikor nem kell többé kérdeznem,
hogy elég jó vagyok-e még?
Szerelem, hol bújsz el előlem?
Miért tanítasz mindig várni?
Én csak hinni szeretnék végre,
hogy engem is lehet választani.

( bridge )
Talán egyszer nem félek majd,
nem számolok több búcsút előre,
talán egyszer engem keres valaki,
nem csak én őt minden időben.

( chorus )
Mondd, mikor jön el végre az én időm?
Mikor nem csak álom lesz még?
Én itt állok nyitott szívvel,
nem futok el, nem félek rég.
Ha létezik az a biztos pont,
ahol a szívem megpihen,
remélem, hogy egyszer majd kimondom:
„Megérkeztem… végre én is igen.”