Karácsonyi állom

Kopott kisszoba, gyertyafény árnya a falon,
a sarokba egy dísztelen fenyő, alatta a bánat kuporog.
Meg a szegénység és egy kislány.
Maszatos arcán az angyalok könnye,
kék szemében csillogó álmok,
kezében ronggyá olvasott mesekönyve.

Üresen tátongó fazék az asztalon,
a főtt krumpli már elfogyott,
meg a félig megrágott alma és a tegnapi kenyér,
mit apu hagyott.
Este van, a csöppnyi ablakon benéznek a csillagok
és az angyalok,
szárnyuk álomport kavar,
szalmazsákján a kislány elalszik hamar.

Kitárul a világ, az álom küszöbén túl,
cifra terembe szivárványfény gyúl.
Meleg van. Díszbe öltöztetett fenyő,
tetején porcelán angyal alatta kisvasút
és egy alvóbaba, hímzett selyemruháján
aranybetűk, a kislány neve,
édes sütemény az asztalon, anya képe a falon
és ránéz csillogó szeme.

A szoba nőni kezd és egyre több lesz a gyerek,
ki együtt nevet, meg az ajándék,
cseng-bong, kacaj repül,
a bánatra öröm ül és ezernyi játék.
Habos kakaó, bajszokra ragadt barna folt,
fények a szemekben,
zene a fülekben nevetés
vidáman álomszeretetben.

Fátyol borul a fényre,
újra szürke és kopár minden,
az álom ellebben.
A kisszoba kihűlt, fázósan remeg a reggel,
megfagyott a víz a tűzhelyen,
az ablakra virágot rajzol a fagy,
sarokban a dísztelen fenyő, ágait a föld húzza,
szalmazsákján a kisleány
sírva menekülne az álmaiba vissza.