Hanna

Papírcetlik, pici nevek,
Karácsony titka, évről évre megy.
A sors keze, a húzás pillanata,
Idén Hanna neve virít a laponba!

Hófehér távol, fjordok közt éltek,
Norvégiában, Petyával kéz a kézben.
De vágyuk húz, a szívük ideköt,
Magyar földre vágynak, ez a valóságuk!

Hiányoztok nagyon, ezt mondom én,
A telefonban, minden éjjelen.
Most itt vagytok végre, a tűzhely körül,
Meséltek és nevetünk, ez a legszebb öröm!

Hófehér távol, fjordok közt éltek,
Norvégiában, Petyával kéz a kézben.
De vágyuk húz, a szívük ideköt,
Magyar földre vágynak, ez a valóságuk!

Hozzatok a télből egy kis varázst,
De maradjatok itt, ez a legnagyobb áldás!
Gyökeret eresszetek újra itt nálunk,
Együtt építsünk jövőt, ez a mi álmunk!

Hófehér távol, fjordok közt éltek,
Norvégiában, Petyával kéz a kézben.
De vágyuk húz, a szívük ideköt,
Magyar földre vágynak, ez a valóságuk!

Haza, haza, ez a szó a lényeg,
Szeretetben, boldogan, örökké együtt éljünk!
Hanna és Petya, itthon a helyetek,
Üdvözlünk titeket, szeretettel!