Amit sosem mondok

Yeah…
Minden kimondatlan szó súlya alatt roskadok meg…


---

(Verze 1)
A szememben ott van minden, amit nem mondtam ki,
A szívem túl hangos, de a szám megint halk, mint mindig,
Ott ülsz velem szemben, és a világ megint megáll,
De bennem csak az üvölt, hogy mi lesz, ha elutasítanál?

Félek attól, hogy elveszlek egyetlen szó miatt,
Hogy a “mi lenne ha” marad csak, meg pár üres pillanat,
Melletted vagyok, de belül mindig kívül,
A mosolyod megöl lassan, nem egyszerre, finom tűn.


---

(Refrén)
Nem mondom ki, mert félek, hogy vége lesz,
Így inkább hallgatok, míg belül szétesek,
A szívem már rég feléd menetel,
De a szám mindig visszaránt, mikor lépne egyet.


---

(Verze 2)
Éjjel kettő van, a város hangtalan sír,
A gondolataim visítanak, de senki se hallja itt,
A tükröm kérdezget: „miért nem mersz lépni?”
Mondanám neki, de ő sem tudná megérteni.

Ha mást szeretsz, én leszek az utolsó sor,
Egy név egy dal végén, akire senki se gondol,
Te meg tovább mész, én meg ugyanott ragadok,
A szívem a tiéd, de én csak messziről adom.


---

(Refrén)
Nem mondom ki, mert félek, hogy vége lesz,
Így inkább hallgatok, míg belül szétesek,
A szívem már rég feléd menetel,
De a szám mindig visszaránt, mikor lépne egyet.


---

(Outro)
Lehet, hogy egyszer kimondom…
Csak nem ma.
Ma még marad a csend.