Volt idő mikor nem mertem szólni sem volt idő mikor nem mertem rezdülni sem volt idő mikor féltem a mától Volt idő mikor féltem a holnaptól És volt idő mikor féltem a tegnaptól
De elég volt mert a félelem túl nőtt a létemen és ezt nem hagyom mert nem lehet, lelkem már nem tehet mást csak hogy kitörjön a félsztől Kitörjön ebből a monoton képből Miért is ne, miért is ne!
Nem kell már a félelem Nem kell már a képtelen hazugság amely minden nap Mérgezi a lelkem mint egy gondolat Amely kényszerít mint egy rossz akarat.
De elég volt mert a félelem túl nőtt a létemen és ezt nem hagyom mert nem lehet, lelkem már nem tehet mást csak hogy kitörjön a félsztől Kitörjön ebből a monoton képből Miért is ne, miért is ne!
Már nem félek már nincsen nap se tegnap sem ma sem holnap Lelkem kitört és fent lebeg mint a csillagok úgy rezeg mert nem hagyom a lelkemet és tisztán látom a létemet
De elég volt mert a félelem túl nőtt a létemen és ezt nem hagyom mert nem lehet, lelkem már nem tehet mást csak hogy kitörjön a félsztől Kitörjön ebből a monoton képből Miért is ne, miért is ne hagyjam a félelmem,