Az Örökség Lángja

Emlékszem, óriásnak láttalak Ahogy a válladon vittél a nap alatt A világ zord volt, egy sötét vadon De te voltál a pajzsom, a menedék, a bizalom Megmutattad, hogy fénylik az acél És hogy a hős attól hős, hogy soha nem fél A szívembe írtad az ősi jelet Hogy a sorsommal szemben sose hátráljak meg

Egy harcos szívét adtad nekem A viharban te voltál a győzelem! A véremben lüktet a szavad: "Csak előre, fiam, soha fel ne add!"

(Refrén) Apám és én, a sorsunk egy! Mint két sas, mi a csúcsra fel! Az Örökség Lángja velünk ég Együtt harcolunk, míg áll az ég! Kard a karddal, szív a szívvel Szembenézünk az idővel! A vérünk szent szövetség!

Az évek múltak, az árnyék megnőtt A vállamra vettem a rám mért rögöt Az út rögös lett, a démon rám talált De hallottam hangod, ahogy messziről kiált "Az erő benned él, csak engedd szabadon!" "Ne hallgass arra, mi lehúz, mi fájdalom!" Most már én is állom a tüzet, a sarat És továbbadom mindazt, mi tőled maradt

Egy harcos szívét adtad nekem A viharban te voltál a győzelem! A véremben lüktet a szavad: "Csak előre, fiam, soha fel ne add!"

Apám és én, a sorsunk egy! Mint két sas, mi a csúcsra fel! Az Örökség Lángja velünk ég Együtt harcolunk, míg áll az ég! Kard a karddal, szív a szívvel Szembenézünk az idővel! A vérünk szent szövetség!

A Hold felnéz ránk, az éj hideg De a tűz, mit átadtál, el nem temet Látom a szemeden, az idő elszalad De a büszkeség örökké megmarad! Már én tartom a pajzsot, te fogod a kezem Az utunk közös, amíg csak létezem!

(Gitárszóló - Gyors, dallamos, szárnyaló)

(Refrén) Apám és én, a sorsunk egy! Mint két sas, mi a csúcsra fel! Az Örökség Lángja velünk ég Együtt harcolunk, míg áll az ég! Kard a karddal, szív a szívvel Szembenézünk az idővel! A vérünk szent szövetség!

Az Örökség Lángja... Soha ki nem alszik... Apám és én... Míg áll az ég!