Bátyám

(Verze 1)
Munkahelyen kezdtük, csak két ember a sorban,
de valahogy más volt, nem csak „kolléga” forma.
Nem szóltál sokat, de figyeltél rám,
és mikor bajban voltam, te jöttél utánam.

Nem volt kötelező, mégis megtetted,
segítettél lakásban, pénzben, meg mindenben.
Nem szántál le, hanem mellém álltál,
és azóta tudom, mit jelent az, hogy „bátyám”.

⸻

(Hook)
Nem vérből vagy, de család lettél,
nem szóltál sokat, de mindig tettél.
Ha elestem, te húztál vissza,
és ezt soha nem felejtem, hidd el, Gábor, tiszta.

Nem a múlt, hanem a jelen számít,
és bennem a hála nem csak szavakban áll itt.
Lehet, hogy csak munka hozott össze,
de most már tudom: testvér vagy, nem “kolléga” többé.

⸻

(Verze 2)
Ha rossz napom van, te meghallgatsz,
nem ítélsz, csak mondod: „Nyugi, ez majd alábbhagy.”
Olyan ember vagy, aki ritka, mint az arany,
nem kérsz semmit vissza, csak adsz folyamatosan.

Nem volt közös múlt, de lesz közös jövő,
mert ilyen kapcsolat nem csak úgy jön elő.
Minden szavad marad, minden tetted érték,
ezért mondom most: köszönöm, tényleg.

⸻

(Hook)
Nem vérből vagy, de család lettél,
nem szóltál sokat, de mindig tettél.
Ha elestem, te húztál vissza,
és ezt soha nem felejtem, hidd el, Gábor, tiszta.

Nem a múlt, hanem a jelen számít,
és bennem a hála nem csak szavakban áll itt.
Lehet, hogy csak munka hozott össze,
de most már tudom: testvér vagy, nem “kolléga” többé.

⸻

(Outro)
Tudod, vannak emberek, akik jönnek és mennek,
de te maradtál, mikor mások csendben eltűntek.
Nem kellett vér, nem kellett cím,
mert te lettél az, akire azt mondom: „bátyám, így.”