Szami fájó múlt

1. Versszak
Kis cipőm az ajtóban maradt,
Anya suttog: „Most gyorsan szaladj.”
Apám hangja, mint dörgő vihar,
Üvöltés, ami a csendet hasítja szét.

2. Versszak
Éjszaka van, de nem álom,
A sötétben remegve állok.
Kint a hóban, mezítláb,
A csillagok csak némán néznek ránk.

Refrén
Féltünk mindig, lesz-e holnap,
Csak egy újabb éjjel, ami nem múlik el.
És futottunk mindig apám elől,
Gyerekkorom csendje ordít most bennem.

3. Versszak
Hóban mezítláb, úgy nőttem fel,
A sötétben fáztam, remegve féltem.
Anyám szeme tele könnyel,
De mindig eltakarta előlünk.

4. Versszak
Takaró helyett a kabátja volt,
Amit rám tett, mikor fújt a szél.
Nem értettem, csak féltem,
Miért kell ennek így lennie?

Refrén
Miért bánt az, aki az apám?
És miért kellett mindig félnünk?
Most felnőtt vagyok, de bennem él,
Minden ki nem mondott szó és emlék.

Bridge
De erős lettem, s törhetetlen,
Féltünk mindig, lesz-e holnap.
És bár a múlt még mindig fáj,
Megtanultam vele élni, megtanultam szeretni.

Outro
Hóban mezítláb, még érzem néha,
De most már tudom: túléltem mindent.