Térkép nélküli csoda.

vers 1:
Nem tudtam, mit keresek,
míg meg nem láttalak.
A szemeidbe néztem,
és eltűnt a világ.
Sötét volt, mégis fényes,
mint ég és csillag egyben.

vers 2:
A pillantásodban
hazataláltam csendben.
A bőröd, mint a hajnal,
megsimította lelkem,
és hirtelen úgy éreztem,
hogy mindig is ismertelek.

refrén 1:
A hangod nyugalom,
mint nyári est szellője,
amitől minden seb
lassan begyógyul bennem.

Hid:
Te nem csak olyat adtál,
amit reméltem valaha –
hanem olyasmit is,
amit elképzelni se tudtam.

refrén 2:
Te voltál az első,
aki nem a testemet látta,
hanem belém nézett,
és megmaradt a lelkemnél.

cue:
Azóta más vagyok.
Azóta csillog a szemem.
És ha kérdezik, miért –
csak annyit mondok: te.