OKTÓBERI EMLÉKEZÉS

OKTÓBERI EMLÉKEZÉS

Az emlék visszatér múlt homályából,
Emlékük szabadul föld fogságából.
Emlékük kiszáll a sírok csendjéből,
Emlékük felébreszt a messzeségből.

Október emléke fáj ősz csendjében,
Hősökre gondolni esti időben.
Megidézni a szabadság emlékét,
Megsiratni a hősöknek elestét.

A forradalom kezdődött békésen,
Fiatalok gyűltek utcán, tereken.
A diákokhoz sokan csatlakoztak,
A hamuban a parazsak izzottak.

Puskák ropogása holtakat hozott,
Tankok dübörgése harcra buzdított.
Szabadságért kellett életet adni,
Sok fiatalnak halált választani.

Hősök vére az utcákon piroslott,
A vércseppeken őszi virág nyílott.
Halott virágok ott csendben nyugodtak,
Hőstettük nyomán a mennybe jutottak.

Forradalomban szabadság született,
Szüléskor gyermek véresen érkezett.
Rövid élete csak pár napig tartott,
Halálos harcban hamar sírba jutott.


Újra jöttek tankok ágyúval lőni,
Ellenállásokat durván megtörni.
Mindenkire és mindenre csak lőttek,
Túlerejükkel mindent felőröltek.

Menekültek emberek a haláltól,
Félve a gyilkosok megtorlásától.
Jött a büntetés börtön vagy bitófa,
Sortüzek a gyávák durva bosszúja.

Szabadság erejét ők nem gondolták,
Pedig akik egyszer azt megkóstolták,
Nem felejtik a szabadság érzését,
Mindig őrzik annak csodás emlékét.

Az emlék visszatér múlt homályából,
Emlékük szabadul föld fogságából.
Emlékük kiszáll a sírok csendjéből,
Emlékük felébreszt a messzeségből.