Rouben Attila Daniel - Figyelj, kérlek! (2025, új, csak elképzelt szituációk és

Figyelj, kérlek!
Hajnali fényben!
Rád gondoltam az álmomból felébredve!
Te vagy az kit láttam ott mikor a lakótelepen átlépkedtem!
Rád gondoltam, hogy valamit érzek,
Mi új, üde, lüktet, új más angyali lény, de
Látni akarlak, érezni és a boldogságod része akarok lenni!
A forrása ami kiváltja benned az örömöt és az arcodra azt a huncut mosolyt tenni!
A vitorlással az élet hullámos vizét mi komor szelni!
Huszonhatodik éve írok és amíg bírók, mi fog bent az agyam, te fokozód, segít
ha a testem a szomorúság olykor, most lepi
el érzem, hogy nem akarlak megbántani, de ha véletlenül még is, akkor ezer és ezer palackpostán, mik a Duna felszínén hömpölyögnek el eléd babe!
Budán a túlparton a Bem rakparton állsz ép!
Én a Pesti oldalon az id Antall József rakparton állok, olyan vagy mint egy elérhetlen vágy kép!
Egy seb mi helyet magának a szívembe vájt rém
kép mi lelkiismeretként elitél, fölém magaslik, bánt - sért.
Elindulok lassan a Lánchíd felé!
Te is lassacskán, mert látsz itt reményt!
Kettőnknek, a lábam porát felverem, pár kavics a Dunában landol be még;
Lánchídon a két szemem nézelődik csak fürkészően keres tégedet ép!
Egy mosoly csalt az arcomra mikor egyenesen senki mást csak szépséget lel ép!
Felvídul az arcod mikor meglátsz összeérve fogom meg a kezét!
Ölelem át a szerelmét keresvén!
Mi most gyúlt csak igazán lánga a szívében parázsból hevesen ég!
Újra fogom meg a kezét, kéz a kézben elindulunk Pest irányába gyors léptekeben Dunát nézve!