De jó lenne újra kisgyereknek lenni; Gondtalanul élni és semmit sem tenni. Vállaidat nem terhelik mindenféle terhek; Csak a szülök mondják mikor merre menjek. Semmiféle felelősség nincsen jelen nálad; Úgy élsz,ahogy családodtól tanultad és láttad. A tanulás a mindennapi egyedüli dolgod; Az életnek a bilincseit most még nem is hordod. Mikor aztán betöltöd a tizennyolcas éved; Rájössz majd,hogy hamarosan véged. Innentől a munka lesz mi kitölti a léted; Mostantól az életedet rabláncokon éled. Pihenni kell,akkor is ha kevés lesz a pénzed; A családnak élj,én csak ennyit kérek. Nincs fontosabb náluk az egész nagyvilágon; Fogadd meg a szavaimat én csak ezt kívánom.