A trón árnyékában

(1. verze)
Fent ül a csúcson, lent sír a nép,
Az igazság néha csak díszlet, nem tény.
A szavak aranyból, de az út ködös,
A szívük jéghideg, mikor a profit hív, közös.
Ígéretekből falat épít a fény,
De a fal mögött sötétebb lesz a remény.
A múltat eladják, jövőt ígérnek,
Aki kérdez, azt csenddel lelépnek.

(Refrén)
A trón árnyékában mindenki néma,
Az igaz szó súlya már nem téma.
A nép hangja halk, de még él ma,
A szabadságért harcol – újra, újra.

(2. verze)
Papíron demokrácia, de bilincs a toll,
A hazugság fut, az igazság botol.
Az utcán fagyoskodó nem számít már,
Csak a számok, a statisztika, a GDP bár.
A hatalom íze édes, de mérgez,
A nép hite lassan semmivé érkez.
De amíg van, ki lát, és nem fél szólni,
A trón sem örök, lehet még dőlni.

(Refrén)
A trón árnyékában mindenki néma,
Az igaz szó súlya már nem téma.
A nép hangja halk, de még él ma,
A szabadságért harcol – újra, újra.

(Bridge)
A jövő nem eladó, a múlt nem zsákmány,
Nem kell több hazug, megfáradt látvány.
Egy nemzet lelke nem papírra fér,
Hanem a szívben ég, amíg ember él.

(Outro)
A trón árnyékában most fény gyúlhat,
Ha a nép feláll, és többé nem hallgat.
Nem kell hős, csak igaz beszéd,
Ez az ország több, mint egy szék.