Markó a géppuskás

[Intro]
Yo, 39-es zászlóalj,
2. század, frontvonal,
Ez itt Markó története,
a srácé, aki sosem hátrált.

[1. Versszak]
Sár a csizmán, füst az ég alatt,
Markó nem beszél sokat, csak nyomja, ha szakad.
A géppuska csöve izzik, mint az éj,
de ő nyugodt marad – tudja, mi a tét.

Nem kér dicsőséget, csak hogy a csapat éljen,
a golyó sziszeg, de a szív nem fél bent.
A neve nincs könyvben, csak a sárban írva,
de a bajtárs tudja – ő tartja a ritmust, hidd ma.

[Refrén]
Markó, a géppuskás, ott áll a sávban,
Tüzet okád, ha jönnek százával.
A 39/2 – testvér, ez a család,
Aki mögötte áll, az tudja, mit csinál.

[2. Versszak]
Nem hős, csak ember, de vasból van az ideg,
ha elszabadul a pokol, ő csak nevet.
Nincs félelem, csak cél és parancs,
és ha kell, ő marad – amíg mindenki halad.

Lövések közt nőtt fel a csend,
a szeme már látta, mikor semmi sem ment.
De amíg van egy tár, meg egy utolsó szó,
addig Markó áll – és nem száll, bro!

[Refrén]
Markó, a géppuskás, ott áll a sávban,
Tüzet okád, ha jönnek százával.
A 39/2 – testvér, ez a család,
Aki mögötte áll, az tudja, mit csinál.

[Bridge – mély, komolyabb hangon]
A front nem zene, de ő játszik rajta,
A dob a szív, a beat meg a harc maga.
A golyó a szó, a cső a mikrofon,
És ha szól, mindenki tudja: ez nem fikció.

[Outro – spoken word]
Ez Markó, a géppuskás,
A 39/2 szíve, árnya, hangja.
Nem kér tapsot, nem kér szavakat,
Csak hogy éljen, aki mellette maradt.