Nyugdíjasok

Szabó Zoli tantermében robotokat láthatunk,
ha bemegyünk s nem vigyázunk szakemberré válhatunk.
Tapasztalat van mögötte, amit mi nem érthetünk,
Nélküle is rosszabb lenne a lukácsos életünk.

Takács Lajos mesterünket mindenki jól ismeri,
Rossz a kazán, nem fűt a gáz? Bátran szerelni meri.
Jó szakma az, amit tanít, maszekba is mehetne,
Kis munkával, hamarjában milliárdos lehetne.

Vingler Zoli csupa jó kedv, de tesi órán nincs mese,
Focilabdát rúgja sorba Pista, Zoli Emese.
Pecabotod előveszed, csalidat rá felteszed,
Kukacodra rá is harap izgő mozgó szép keszeg.

Gyuszi lesz a következő, akit rímbe faragunk,
Az ő remek vicceitől elszáll minden haragunk.
Pálinkáját megízlelve vidámabbak lehetünk,
Csapdossuk hát mi is térdünk, akkorákat nevetünk.

Erzsikétől szerszámokat raktárból kikérhetünk,
Mindent felír papírjára, ha rajt marad mi félhetünk.
De ha reggel álmos szemmel őfeléje tévedünk,
Egy kis finom frissen főzött feketét is kérhetünk.

Sanyi bácsi is önt jókat, de azt inni ne merjed,
Pálinkát az olvadt fémmel nehogy össze keverjed.
Kitüntetés van a mellén, megszámolni nem lehet,
Jó szerencsét köszön nekünk, most ő is nyugdíjba mehet.

Kovács Tibi, csendes, szerény, nyugodtsága Rád ragad,
Alagsorban leülsz mellé, jobban is érzed magad.
Teszi dolgát, fűtést tervez, energia bent marad,
Ezért aztán tél közepén nem húzhatod fel magad.

Kavics Laci vidámságát messziről észreveszed,
Gondod, bajod, bánatodat egyből félre is teszed.
Labdát rúgja, ha kell dobja, vele jókat ehetünk,
Tényleg Laci most jövőre almát hogyan vehetünk?