Dédama emlékére

1. versszak
Régi házban, ahol a fény megpihen,
Ott ültél csendben, mosolyod bennem él.
Meséltél álmot, régi történetet,
Szívedben mindig otthon volt a szeretet.

Refrén
Dédimama, hallod még a hangomat?
Az emléked kíséri minden napomat.
Bár messze jársz, mégis itt vagy velem,
Egy ölelésben érzem a végtelent.

2. versszak
Az udvar csendjét őrzi még a szél,
A szavaidból ma is erőt remél.
Őrizlek mélyen, mint kincset a szív,
A múltból átölel egy láthatatlan híd.

Refrén
Dédimama, hallod még a hangomat?
Az emléked kíséri minden napomat.
Bár messze jársz, mégis itt vagy velem,
Egy ölelésben érzem a végtelent.

Híd
Ha csillag néz az éjben rám,
Tudom, hogy mosolyogsz még talán.
És minden könny, mi arcomra hull,
A szeretetben válik csillagporrá, gyönyörűn.

Refrén (ismétlés, zárás)
Dédimama, hallod még a hangomat?
Az emléked kíséri minden napomat.
Bár messze jársz, mégis itt vagy velem,
Egy ölelésben érzem a végtelent.