Ellopott dal

Énekelni szeretnék,
de ellopták a dalomat,
kaviccsá törték bennem
a szikla hangokat.

Nem is morajlott,
és a néma lélek ott
a szótörmelék alatt
egy egész világot hagyott.

Írnék magamnak
egy szebb világot,
amilyet ember még
sohasem látott.

De ellopták belőlem
a virágzó álmokat,
kioltották a fényt,
az éltető lángokat.

Hogy írjak így magamnak,
nappal napot, éjjel csillagot,
hisz ellopták a tüzet,
minden megfagyott.

Jégcsap ként lóg szívem
a nyári ereszen,
és lassan kicsepeg belőle
a hervadó szeretet.

….és minden cseppjét
ellopják, reá láncot raknak
hogy ebben az őrül világban,
szeretet nélkül maradjak.