A kerékpárom

Van nekem egy jóbarátom,nem más ő,mint a kerékpárom.
Régi darab,ezer éves,mégis imádom ezt a gépet.
Recseg-ropog,állandóan nyikorog;
Száguldozni rajta ülve nem tudok.
Tekerem a pedálokat,néha hull a könnyem;
Nem mehet az életben minden olyan könnyen.
Ragaszkodom mégis hozzá,összeköt a sorsunk;
Emlékeztet minden arra,mindig jóban voltunk.
Remélem,hogy még sokáig fel tudok rá szálni;
Egy biztos,hogy soha nem fogok tőle megválni.