Van nekem egy jóbarátom,nem más ő,mint a kerékpárom. Régi darab,ezer éves,mégis imádom ezt a gépet. Recseg-ropog,állandóan nyikorog; Száguldozni rajta ülve nem tudok. Tekerem a pedálokat,néha hull a könnyem; Nem mehet az életben minden olyan könnyen. Ragaszkodom mégis hozzá,összeköt a sorsunk; Emlékeztet minden arra,mindig jóban voltunk. Remélem,hogy még sokáig fel tudok rá szálni; Egy biztos,hogy soha nem fogok tőle megválni.