Ott álltam a tóparton és megláttalak téged; Én azóta minden percben boldog lázban égek. Mosolyodat bevéstem létem sűrűjébe; Beköltöztél mindörökre mindenki fejébe.
Te vagy kislány,akiért minden percben élek; Félek,hogy majd egyszer elvesztelek téged.
Hozzád szóltam,rámnevettél,megrenget a Föld alattam; Kész csoda,hogy ezek után eszemnél maradtam. Szürke felhő szállt fel és játszadozott velem; Éreztem,hogy nemsokára elvesztem a fejem.
Te vagy kislány,akiért minden perben élek; Félek,hogy majd egyszer evesztelek téged.
Elhívtalak egy randira, tölts velem egy estét; Minden léptünk az étteremben szorgos pincérek lesték. Utána meg elmentünk a külvárosi moziba; Végül pedig csókolóztunk egy piros kicsi kocsiba.
Te vagy kislány,akiért miden percben élek; Félek,hogy majd egyszer elvesztelek téged.
Ez az egész mára már csak emlék,mert vele telnek el a hosszú esték. Pár éve a feleségem lettél,és a világ legboldogabb emberévé tettél .
Te vagy kislány,akiért minden perben élek; Enyém lettél,így többé semmitől sem félek!