Apóka

A kilencvenes évek közepén-végén
Megismertük őt, városunk közepén-szélén.
A kocsmázás volt a hobbija, mint nekünk,
Még a pucércsigáról is leitta a nedűt.

Apó, Apókánk, nagy a hiány!
Kalmár Zsolt a legnagyobb király!
Apó, Apókánk, nagy a hiány!
Kalmár Zsolt a legnagyobb király!

Néha-néha ittasan tántorgott haza,
Kérdezte anyukáját: hol van a kaja?
Kurvanyád fiam, eridj az ágyba!
Mondta Kati néni, s Zsoltit nyakon vágta.

Apó, Apókánk, nagy a hiány!
Kalmár Zsolt a legnagyobb király!
Apó, Apókánk, nagy a hiány!
Kalmár Zsolt a legnagyobb király!

Oly harsány meccseken, meg a kocsmába'
Most viszont sunnyogva osont az ágyba.
Mert neki mindene, Kati néni volt
Egyedül neki fogadott szót!

Apó, Apókánk, nagy a hiány!
Kalmár Zsolt a legnagyobb király!
Apó, Apókánk, nagy a hiány!
Kalmár Zsolt a legnagyobb király!