Szögek

Visszahúz motorján
És számolja mindenek percét
Fején hajmászó penészvirág
Merész a fogcsikorgatás
Majd szétfeszíti a mellét

Nem szólal meg az árny
És térdelve csúszik az elme
Sodronya ringatón háborog
Két szeme nyikorog vádlón
És szíve már megkövülve

Minden gyermek halott
Minden otthonok összetörve
Ha akarod ha nem akarod
Nagy szögek deszkába verve
Immár ismét zárva a ház

Poros napcsíkkal festi a fény a szürkét
Ólom a padló keserű a száj
Mosdóban táncol egy kivágott fa lelke
Iszaptalan a búcsúzó éj
A jégpáncél vékonyodik

Lerázza hajáról a ráhullott rozsdát
Frissül az inge gördül a csapágy
Köszörüli már az alvilág a pengét
Egy boszorka fentről rákiált
Egy csatát megnyerni indul

De míg a déli órák párbaja tellett
Csend lett a szívében és napsütés
Nem várt estig váratlanul újra elment
Lélegzet sóhaj és ölelés
Várta a hit ragaszkodás

Viszi magával a közelit messzire
És dédelgetve gyönggyé görgeti
Teszi párna alá fel asztalra székre
Nagy szükség mégis elengedi
Szabadon már menedéke

Jaj jaj elengedte nem övé nem övé
Ha megtartja őt elveszítheti
Néz utána és a pillanat megkövül
Örök nyomot vés sziklaszívbe
Vége van már vége vége

Éjszaka már csak a reménytelen emlék
Mi feléled és valót követel
Árnyakba a holnap új térképet rajzol
Megváltás ígéret a hajnal
Mégse vége mégse mégse