Meglepetés

Hónapok óta terveztük már,
Hogy elvonulunk, csak pár napra tán.
Most végre itt vagyunk, fent a hegyekben,
Csend ölel körbe minket reggelente.


Egy kis hotel – csak a miénk,
Két kulcs, két név, és semmi vendég.
A dzsakuzziban gőz és nevetés,
A világ kívül rekedt, s ez így volt egész.


Csak mi négyen, végre együtt,
Nincs rohanás, csak a nyugalom gyönyörű csendje.
Kirándulunk, beszélgetünk,
Mélyről jön minden szó – semmi sincs rejtve.
Ez a barátság nem szól időről,
Mert mindig ott folytatjuk, ahol egyszer félbeszakadt.
Csak mi négyen – és ez most mindent megad.


Fenyők közt sétálunk, lép a négy cipő,
A levegő friss, a szív is újra élhető.
Témák jönnek, régiek és újak,
A hallgatásban is értjük, mit súgnak.


Csak mi négyen, végre együtt,
Nincs rohanás, csak a nyugalom gyönyörű csendje.
Kirándulunk, beszélgetünk,
Mélyről jön minden szó – semmi sincs rejtve.
Ez a barátság nem szól időről,
Mert mindig ott folytatjuk, ahol egyszer félbeszakadt.
Csak mi négyen – és ez most mindent megad.

A csillagok alatt egy üveg bor,
Nevetés visszhangzik a hegyoldalon.
Tudjuk, holnap hazamegyünk,
De ez a néhány nap örökre bennünk.


Mert csak mi négyen, és ez elég,
Ez az a nyugalom, amit régóta remél.
Kirándulunk, beszélgetünk,
És minden mondatban ott van, hogy fontosak vagyunk.
Ez a barátság nem múlik el,
Csak mélyül tovább, mint egy régi, kedves dal.
Csak mi négyen… és semmi nem hiányzik már.