Fiatalság Tükre

[Verse]
Füst száll, mint az álmok szétfoszlanak,
Üres üvegek közt éjjelek roskadnak.
Zsebből tű, padlón a tiszta lappal,
Életük szkriptje tintától vaklappal.

Hajnal szaga keveredik a hamuval,
Egy slukk, egy korty, minden válasz hazudva.
Körforgás, de nem pörög az óra,
Félhomályban szívük marad zárva, kóda.

[Chorus]
Fiatalság, ami ég, mint a gyertya,
Cigi, pia, drog, ez a generáció terhe.
Holnap talán jobb lesz – ezt mondják,
De ma éjjel csak a sötét táncol velük tovább.

[Verse 2]
Csendes utcák, de bennük a zaj robban,
Füstkarikák az égen, álom szénné omlan’.
Szerelem csak a pillanat, mi gyorsan ég,
Ölelés helyett hideg szobák szívig ér.

Gyors autók, de a célpont sosem látszik,
Lábuk alatt aszfalt, de a jövő homályzik.
Kezükben üveg, fejükben vak remény,
Múltjukból menekülnek, de nincs több esély.

[Chorus]
Fiatalság, ami ég, mint a gyertya,
Cigi, pia, drog, ez a generáció terhe.
Holnap talán jobb lesz – ezt mondják,
De ma éjjel csak a sötét táncol velük tovább.