Jöttünk valahonnan, messziről sztyeppékről, Bejártuk világot Isten kegyelméből, Vezette népünket Kárpátok ölébe, Nehéz harcok között új haza földjére.
Úgy hiszem vezérek csillagot figyelték, Csillagösvény nyomán ősöket követték. Keresték a helyét, hol Nap nyugodni tér, Turulmadár fészkét, hol fiókája kikél.
Szent földet kerestek, hol békében élnek, Kegyelmet, azóta csak Istentől kérnek. Hazának a földjét megszentelte vére, Harcokban született jövő reménysége.
Ezeréves ország népnek hazát adott, Hősök áldozata szabadságot hozott. Szent Istvánnak jobbja óvja a nemzetet, Boldogasszony könnye az elesetteket.
Büszke népe védi évezredes múltját, Ha botlik valaki, keresse a módját, Hogy tudja lemosni azt a gyalázatot, Amit tőle haza érdemtelen kapott.