dobj el

Dobj el mindent ami fáj,
dobd el a szépet és az ocsmányt!

Dobd ami riaszt, ami már nem ad vigaszt
mi lelkedből tép egy szakaszt!

A romlott jövő, a szakadt idő, néma napokban...
A mondatok mik benn égnek az agyadban,
egy lánc, amit most ledobtál

Ha kidobtad, nem sok marad, de a súly eltűnt a válladról!
Így lesz béke a lelkedben, szabad leszel végre, magadtól!

Ne félj az űrtől, amit maga mögött hagytál,
Újra építheted, mit igazán akartál

A szabadság íze, a könnyűség szárnya,
Végre önmagad leszel, és ne nézz hátra