Otthonunk

Mentünk ezer felé, néztünk sok helyet,
De mindig hiányzott valami, nem lett szeretett.
Kopott falak, rideg terek,
Egyik se szólt úgy: „Megérkeztünk, gyerekek!”

De aztán jött egy utca, egy jó kis környék,
A szívünk dobbant, szemünkben könny és fény,
Tudtuk: ez az, nincs több keresés,
Mert végre megleltük a tökélyt.

Ez az otthon, amit együtt kerestünk,
Több szobába, szép kertbe egy álmot terveztünk.
Ez nem csak ház, hanem igazi otthon,
Megérte a sok keresés, itt boldogok leszünk punktum.

Lépj be a kapun, itt a nyugalom,
Nincs több rohanás, csak ha én azt akarom.
Konyha, ahol sztorik sülnek ki,
Tágas nappali, ahol sok kacaj és napfény fog besütni.

Új házzal új szakasz veszi kezdetét.
A kertben palánta lesz, majd a hintámban nézek szét,
A falra kerül majd a sok színes kép,
Jöhetnek a barátok, lesz sok élmény még!

Ez az otthon, amit együtt kerestünk,
Több szobába, szép kertbe egy álmot terveztünk.
Ez nem csak ház, hanem igazi otthon,
Megérte a sok keresés, itt boldogok leszünk punktum.

Voltak napok, mikor azt hittük: nincs tovább,
De a sors mutatott még egy új irányt.
Most meg itt állunk, kulccsal a kézben –
És ez a ház már velünk él, lélegzik éppen.

Ez az a hely, hol a szív pihen,
Hol a jövőnk már nem csak kép, hanem film.
Nincs több keresés, nincs több „talán”,
Ez a mi otthonunk, pont, kész, csodán!