Álmos napsugarak lassan felébrednek, Hideg nappalokat messzire kergetnek. Napsugarak fénye elűzi a telet. Langyos leheletük megtöri a jeget. A tél hó bundája fehérségét veszti, Vastag takaróját hiába keresi. Napsugarak tánca olvasztja a bundát, Apránként lopkodja a tél takaróját. Foltos lesz a kabát, naponta foltosabb, Langyos eső miatt egyre csak kopottabb. Hiába jönnek még hópihék a földre, Pótolni foltokat egy rövid időre. Napsugarak hozzák a tavaszt magukkal, Tavasz langyosságát meleg sugarukkal. Téli dermedtséget sugarak feloldják, Tavasz üdeségét magukkal elhozzák. Tavasz illatával a Földet behintik, Tavasz melegével életet keresik. Tavasz ecsetjével csodákat festenek, Tavasz csodájával életet teremnek. Az alvó világot felrázzák álmából, Kiszabadítják a halál fogságából. Élet szeretete tavaszba van oltva, Tavaszi ébredés ezt a csodát hozza.