Visz a lábam

Visz a lábam
kattog az elme
Te merre ?
Futottál tőlem minnél messzebbre.
Én nem teszem .
Nem érlek utól úgysem.
Elestem ,de föl álltam én .
Megyek ,haladok .
A múlt a jelen ajtaján kopogtat
Hátra hagyva magam mögött kizárom azt !
A jövőre gondolok és azt ki nem nyitom !
Még lassan ,de egyszer szaladok !
Voltak álmaim ,lettek újak.
Küzdök önmagammal minden egyes nap. Hiszem ,hogy van még miért léteznem ,nem heverek tehetetlen.
Van mikor a szívben telítődnek a könnyek .
Meg nem értett szavak süket fülekre lelnek.
Homály borítja emlékeim
Elfedve vérző sebeim .
Átlépek a múltból a jelen küszöbére .
Érezni akarom a napfényt fürdőzni benne .
Égbolton a csillagok ,
mint szentjános bogarak.
Apró fénylő pici pontok ,
a jövőre gondolok semmi más nem fontos !
Körém fonja karjait és betakar az égbolt .
Reménnyel telik meg a szívem .
Élek,van ki szeret ,erőt ad és tovább lépek.
Minden apró örömforrás gyógyítja a lelkem.
Van célom van miért élnem.
Nem bánkódom ,
nem tehetem !
Szeretnek ,szeretek !
Erős a hitem elérem a célom ,
álmokat kergettem
most itt állok és bizonyítom !
Megteszek mindent
kitartóan küzdök és valóság lesz az álom !
Szívem lelkem beleteszem ,
az új énem építem !
Azt ki mindig akartam lenni !
Erős leszek ,erős vagyok !
A földről felállok !