Életem

1. versszak)
Én vagyok a régi arc, de már más a kép,
a város se ismer fel, bárhová lépnék.
Még élnek bennem azok a régi hangok,
de mostanra minden más, már csak hallgatok.
Refrén
40 év, de még nem fáradtam el,
kiabálok, hogy mindenki figyeljen fel.
Ez a világ lehet, hogy ledarál,
de nem hagyom, hogy engem is felzabálj!
(2. versszak)
A régi haverok szétszéledtek rég,
de néha felbukkan még egy régi kép.
A szívemen láncok, a lelkemen súly,
de tudom, a punk bennem örökké dúl.
Refrén
40 év, de még nem fáradtam el,
kiabálok, hogy mindenki figyeljen fel.
Ez a világ lehet, hogy ledarál,
de nem hagyom, hogy engem is felzabálj!
(Híd)
Lépni kéne már, a sorsom már hív,
de ez a világ egy rohadt cirkuszi híd.
Nem értem, mit keresek itt,
de a punk bennem örökre itt.
Refrén
40 év, de még nem fáradtam el,
kiabálok, hogy mindenki figyeljen fel.
Ez a világ lehet, hogy ledarál,
de nem hagyom, hogy engem is felzabálj!
(Kiállás)
Még mindig harcolok, még mindig itt,
még mindig élek, és soha nem nyugszom itt.
Ez a világ változik, de én maradok,
40 év után se alkudok meg soha, tudod!