Loloznak a vikingek

(Vers 1)
Lépések dübörögnek, készül a sereg,
A harc közeleg, és a szívünk egyre ver.
A csapatom mellettem, nincs már visszaút,
Mindent elérünk, mert bennünk van az erő, ami gyújt.
A pálya vár ránk, a harc már a miénk,
Az ellenfelek remegnek, mert érzik a szélét.
A kardok és a varázslatok, mind fénybe szórnak,
Az arénában mi vagyunk a bajnokok, nincs megállás ma.
(Refrén)
Harcoljunk együtt, lépj fel, és érezd,
Ez a mi csatánk, és a győzelem közel.
Nincs akadály, mi visszatartson minket,
A világ tudja, hogy mi vagyunk a legerősebbek!
Mindent bele, harcolunk végig,
A szívünk dobog, és mi soha nem adjuk fel.
Ez a harc rólunk szól, soha nem félek,
A győzelem a miénk lesz, és soha nem térünk vissza üres kézzel!
(Vers 2)
A csata tombol, minden lépés számít,
Az erőnk nő, és az ellenfél csak vár itt.
Tornyok hullnak, mi törünk előre,
A harc végtelen, de mi soha nem állunk meg tétlen.
A varázslatok villannak, a pengék csillognak,
De mi lépünk tovább, és a győzelem ragyog.
Nincs már visszaút, a cél közel,
A csapatunk együtt, és mi soha nem adjuk fel!
(Refrén)
Harcoljunk együtt, lépj fel, és érezd,
Ez a mi csatánk, és a győzelem közel.
Nincs akadály, mi visszatartson minket,
A világ tudja, hogy mi vagyunk a legerősebbek!
Mindent bele, harcolunk végig,
A szívünk dobog, és mi soha nem adjuk fel.
Ez a harc rólunk szól, soha nem félek,
A győzelem a miénk lesz, és soha nem térünk vissza üres kézzel!
(Outro)
A hősök győznek, a csata véget ér,
De a harc szelleme soha nem tér nyugovóra.
A nevünk élni fog, minden egyes lépés,
Mert mi vagyunk azok, akik soha nem félnek!