Letra
**(Verze 1)**
Messze földön jöttünk egykor, a Kárpátok völgye hívott,
Árpád vezetett, s a népünk új otthont talált itt.
Honfoglalás, vér és kard, sorsunk írtuk fel a falra,
Őseink vére hullt, hogy a föld hazánkká váljon.
**(Refrén)**
Ez a föld, hol ezer év múlt el,
A szabadságért mindig küzdött népünk,
A Mohácsi síkon sok hősünk elbukott,
De a láng bennünk tovább égett, új erőt adott.
**(Verze 2)**
Szent István király, ki a hitre vezetett,
Kereszttel, koronával, a nemzetet felemelte.
A tatár, török, Habsburg ellen harcoltunk,
De mindig megmaradt a magyar büszkeségünk.
**(Híd)**
Trianon fájdalmát hordozza minden szív,
De mi mégis élünk, s a lelkünk nem veszít.
1956-ban felkeltünk újra,
S a szabadság dalát harsogta minden utca.
**(Refrén)**
Ez a föld, hol ezer év múlt el,
A szabadságért mindig küzdött népünk,
A Mohácsi síkon sok hősünk elbukott,
De a láng bennünk tovább égett, új erőt adott.