Kriszta – A második édesanyám

1. versszak
Amikor beléptem a családodba,
Nem tudtam, mit hoz majd az élet,
De te szeretettel fogadtál engem,
És szebbé tetted a mindennapjaimat.

Nem a vérem vagy, mégis közel állsz,
A szívedben nekem is helyet találtál.
Menyedként mondom most el neked,
Hogy nagyon sokat jelentesz nekem.

Refrén

Kriszta, te vagy a második anyám,
Egy biztos pont az élet útján.
Köszönöm, hogy mindig szeretettel vársz,
Hogy a szívedben nekem is helyet adtál.

Nem kell, hogy ugyanaz legyen a vér,
A szeretet ennél sokkal többet ér.
Kriszta, soha ne feledd el,
A menyed szívből nagyon szeret!

2. versszak

Lehet, hogy néha nem mondom el,
Mennyit jelent, hogy mellettem vagy.
De minden kedves szó és mozdulat,
Örökre őrzi majd a szívem azokat.

Köszönöm a sok apró csodát,
A törődést és a szeretet szavát.
Az élet nekem egy ajándékot adott,
Amikor téged az utamba hozott.

Refrén

Kriszta, te vagy a második anyám,
Egy biztos pont az élet útján.
Köszönöm, hogy mindig szeretettel vársz,
Hogy a szívedben nekem is helyet adtál.

Nem kell, hogy ugyanaz legyen a vér,
A szeretet ennél sokkal többet ér.
Kriszta, soha ne feledd el,
A menyed szívből nagyon szeret!

Befejezés – halkan, érzelmesen

Ha egyszer majd visszanézünk az évekre,
Sok szép emlék kerül a szívünkbe.
Egy dolgot szeretnék, hogy mindig tudj:
Kriszta, hálás vagyok, hogy az életem része vagy.

Nemcsak anyósom, hanem második anyám,
Szeretlek téged, szívem minden dalán. ❤️