Csak szeretni

Nem akarom újra átélni a múltat,
Túl sok kérdés van, mi belülről fojtogat.
Keresem a fényt az alagút végén,
De a félelem újra utolér az út szélén.

Elegem van már a megfelelésből,
A folytonos harcból, a sok tévedésből.
Miért nem lehet minden olyan, mint régen,
Mikor még hittem az élet szép meséjében?

Gyermekként még könnyű volt az élet,
Nem kerestem minden szóban a veszélyt.
Ma már a mosoly mögött is árnyékot látok,
Hiába menekülök, magam elől sem találok.

Én csak szeretni akarok,
Nem újabb sebeket, nem fájdalmakat.
Nem akarok többé félni,
Nem akarok mások árnyékában élni.

Csak fogd a kezem, ha eltévedek,
Ne engedd, hogy újra elveszítselek.
Annyi mindent túléltem már,
De a szívem még mindig szeretetre vár.

Annyiszor álltam már fel a földről,
Hogy lassan elfogyott az erőm belülről.
Mindig volt valami, ami nem volt elég,
Bármit is tettem, sosem voltam elég.

Mások életét néztem, míg az enyém elveszett,
Mindenki kapott belőlem, de nekem nem maradt szeretet.
Hiába hullottam térdre annyiszor,
A csend válaszolt, nem hallotta meg senki akkor.

Újra kezet fogok a sorssal,
Bár a lelkem tele van megannyi harccal.
Mosolyt festek a könnyes arcomra,
Hátha rám talál a boldogság végre valahára.

Én csak szeretni akarok,
Nem újabb sebeket, nem fájdalmakat.
Nem akarok többé félni,
Nem akarok mások árnyékában élni.

Csak fogd a kezem, ha eltévedek,
Ne engedd, hogy újra elveszítselek.
Annyi mindent túléltem már,
De a szívem még mindig szeretetre vár.

Felforgattad csendes életem,
Pedig minden érzésem mélyre temettem.
Azt hittem, többé nem tudok bízni,
De melletted újra mertem álmodni.

Néztelek, ahogy mellettem feküdtél,
Csukott szemmel is hozzám beszéltél.
Minden mozdulatod annyit mesélt,
Hogy talán melletted újra szép lesz a lét.

Nem ígérek neked tökéletes világot,
Csak őszinte szívet és tiszta boldogságot.
Ha mellettem vagy, nincs más vágyam,
Csak hogy otthonra lelj a karomban.

Én csak szeretni akarok,
Nem újabb sebeket, nem fájdalmakat.
Nem akarok többé félni,
Veled szeretnék végre boldog lenni.

Csak fogd a kezem, ha eltévedek,
Lásd meg bennem azt, aki valójában lehetek.
Annyi mindent túléltem már,
De a szívem még mindig szeretetre vár.

Nem vagyok más, csak egy lány,
Aki túl sokszor maradt magányos már.
Nem vágyik másra, csak egy ölelésre,
Egy őszinte szóra, egy életre szóló érzésre.

Nem vagyok más...

Csak egy lány...

Aki még mindig szeretni akar.