Fekete ruha

[Verse 1]
Fekete ruha, fejhallgató,
a világ beszél, én hallgatok.
Azt hiszik, nem érhet semmi,
pedig túl sok mindent tudok már elviselni.

Nem volt mindig könnyű az út, amin jártam,
néha saját magamat is alig találtam.
A lépcsőház fénye vibrált a falon,
csendben vittem haza, amit rám rakott a nap.

[Pre-Chorus]
Nem kell kérdezned, miért vagyok néma,
a válasz néha csak annyi: még élek.

[Chorus]
Hadd legyen rajtam ez a fekete ruha,
hadd zárja rám az éjszaka kapuját.
Ha túl sok hang kavarog odakint,
a saját szívem hazavezet megint.
Fekete ruha, fejhallgató,
a világ beszél, én hallgatok.

[Verse 2]
A busz ablakában idegen az arcom,
a reggel megvár, de nem sürget nagyon.
Van, hogy a tegnap a kabátom zsebében
egy összegyűrt cetli, rajta: „ma is kibírtad.”

[Pre-Chorus]
Nem kell megértened minden sebemet,
csak hagyj egy kis helyet, míg összeszedem.

[Chorus]
Hadd legyen rajtam ez a fekete ruha,
hadd zárja rám az éjszaka kapuját.
Ha túl sok hang kavarog odakint,
a saját szívem hazavezet megint.
Fekete ruha, fejhallgató,
a világ beszél, én hallgatok.

[Bridge]
És ha egyszer leveszem,
attól még én maradok.
A csend nem üresség,
csak hely, ahol hallhatok.

[Final Chorus]
Hadd legyen rajtam ez a fekete ruha,
ma már nem félek az éjszaka zajától.
Ha túl sok hang kavarog odakint,
a saját szívem hazavezet megint.
Fekete ruha, fejhallgató,
a világ beszél—én is válaszolok.

[Outro]
Fekete ruha.
Még itt vagyok.