Két év, egy szó (A mi dalunk)

Úgy indult, hogy a szél is szembe fújt,
Nem volt könnyű az út, ami ránk talált.
Két makacs lélek, ha egymáshoz ér,
Néha falat húz, néha csatát áll.
De a jég alatt ott volt a melegség,
Te hoztad a fényt, mikor jött az éj.
(2. Verze)
Két éve már, hogy veled ébredek,
Ismerem minden néma percedet.
Ha morcos is vagy, a szíved tiszta arany,
A konyhában állsz, s az illat elrohan.
Főzöl nekem, s benne van a világ,
Így mondod el azt, amit más szavakkal imád.
(Refrén)
Nálunk a világ kicsit másképp forog,
Nincsenek nagy, üresen csengő szavak.
Nem mondjuk ki azt a szót,
De a szemünkben ott van a legszebb alak.
Nekünk elég egy apró kis jel, ami mindent elmesél:
Csak annyit mondunk: „Puszi” – s a szívünk célba ér.
(3. Verze)
A te makacsságod az én váram is egyben,
De a jó szívednél nincs jobb a jelenben.
Míg kavarod az ételt, s rám mosolyogsz halkan,
Tudom, hogy otthon vagyok minden pillanatban.
Nem kell a dráma, sem a hollywoodi könyv,
A mi mesénk így kerek, így jön az öröm.
(Refrén)
Nálunk a világ kicsit másképp forog,
Nincsenek nagy, üresen csengő szavak.
Nem mondjuk ki azt a szót,
De a szemünkben ott van a legszebb alak.
Nekünk elég egy apró kis jel, ami mindent elmesél:
Csak annyit mondunk: „Puszi” – s a szívünk célba ér.
(Bridge / Átkötés)
Lehet, hogy az eleje rögös volt és nehéz,
De mára a viharból csak a béke maradt kész.
Nem kell a sablon, nem kell a nagy beszéd,
Ez a két év megtanította a szívünk igazát s hevét.
(Refrén - Lassúbb, érzelmesebb kezdéssel, majd felerősödve)
Mert nálunk a világ kicsit másképp forog,
Nincsenek nagy, üresen csengő szavak.
Nem mondjuk ki azt a szót,
De a szemünkben ott van a legszebb alak.
Nekünk elég egy apró kis jel, ami mindent elmesél...
(Outro / Levezetés)
Két éve együtt, jóban és bajban.
A konyhából suttogsz a halk alkonyatban.
Nem kell más szó, csak ez az egy, ami összeköt:
Puszi neked s a világ elköszön.
(Elhalkuló zene)
Puszi.