Sáros Csütörtök

[Verse 1]
Hétfőn eltört a kulcsom,
kedden meg a kedvem is.
Szerdára már csak bámultam
a félkész, rozsdás semmibe.

A főnök szava sav volt,
a telefonom meg néma.
A cipőm talpa beszélt csak:
„még megyünk, még nem vége ma.”

[Pre-Chorus]
És mikor már ültem mélyen,
mint sárba ragadt kerék,
megcsörrent az az üzenet,
hogy gyere, itt a helyed még.

[Chorus]
A barátok megmentenek,
ha dől a fal, ők tartanak.
A barátok megmentenek,
mikor a napok szétpattannak.
Egy sör, egy szó, egy nevetés
és máris visszajön a vér.
A barátok megmentenek,
ha én sem hiszek már magamért.

[Verse 2]
Pénteken a busz is rám hagyta,
hogy menjek gyalog hazáig.
A kabátom vizes lett,
a fejem meg tele váddal.

De a sarkon ott álltatok,
egy csomag csoki, két kacaj.
Azt mondtátok: „na gyere már,
ma nem visz el ez a baj.”

[Pre-Chorus]
Aztán kinyílt bennem valami,
mint zárban egy régi ajtó.
Ami délben még csak rom volt,
estére lett belőle hangos jó.

[Chorus]
A barátok megmentenek,
ha dől a fal, ők tartanak.
A barátok megmentenek,
mikor a napok szétpattannak.
Egy sör, egy szó, egy nevetés
és máris visszajön a vér.
A barátok megmentenek,
ha én sem hiszek már magamért.

[Bridge]
Nem kell hozzá nagy csoda,
csak egy kéz a vállamon.
Nem kell hozzá fényes terv,
ha ott ültök az asztalomon.

És ha újra rámtör a köd,
ha a világ megint szoros,
ti lesztek a zajban a rend,
a repedésben a kapaszkodó.

[Chorus]
A barátok megmentenek,
ha dől a fal, ők tartanak.
A barátok megmentenek,
mikor a napok szétpattannak.
Egy sör, egy szó, egy nevetés
és máris visszajön a vér.
A barátok megmentenek,
ha én sem hiszek már magamért.

[Outro]
Ha majd megint nehéz a hét,
és minden ajtó rám zárul,
elég egy hívás, egy asztal,
és a szívem újra rátalál újra.