Déli tűzben

Ma komolyan veszi
munkáját a Nap,
csak rakja tüzét a Földre,
lángja mar, harap.

Lágy aszfaltcsíkon
látszik léptem,
hogy el nyel a szurok
attól féltem.

Homlokom gyöngyei
a déli meleg tükre,
mint maró átok
úgy hull fejünkre,

mintha tűzbetűkkel írná
lázas bőrünkre szavait,
mintha csak nekünk játszaná,
a nyár forró dalait.

A tiszta kék ég
esőt már rég nem könnyezett,
szellő sem rebben
a panel erdő felett.

Ventilátor pörög,
lapátja csapja a szelet,
de a déli Nap szigorúan
a ráncos föld arcába nevet.